A Porsche vezetői 1983-ban úgy döntöttek, visszatérnek a Formula-1-be. A V6-os turbómotor akkor már számos győzelmet aratott a Le Mans-i 24 óráson (és más hosszú távú versenyeken is), megbízhatóságát, takarékos benzinfelhasználását a Bosch által kifejlesztett, elektronikus üzemanyag-befecskendezés garantálta. A németek azonban nem tudták vállalni a magasabb fejlesztési költségeket, ezért csak azzal a feltétellel vállalták az F1-es részvételt, ha Ron Dennisnek sikerül szponzort találni a kalandhoz. A McLaren csapatfőnöke szerencsére támaszkodhatott szaúdi üzlettársára, Mansour Ojjeh-re, akinek cége, a Techniques d’Avant Garde (TAG) átvállalta a motor fejlesztési költségeit – cserébe a motor névadási jogaiért. Így lett a V6-os neve TAG Porsche turbó. A McLaren-TAG Porsche 1984 és 1986 között uralta az F1-es pályákat, Niki Lauda 1984-es világbajnoki címe után Alain Prost további két trófeával fejelte meg a svábok dicsőséglistáját. A Porsche azonban 1987 elején bejelentette, hogy év végén kiszáll a sportágból, a németek az évad második felében már egyáltalán nem fejlesztették az erőforrást. Prost kiváló vezetői képességeinek, a McLaren szervezettségének, valamint a takarékos erőforrásnak köszönhetően mégis nyerni tudtak Rióban és Spában, így a francia sokáig versenyben maradt a bajnoki címért. A Portugál Nagydíjon azonban magára talált az 1985 óta gyengélkedő Ferrari, amely Gerhard Berger révén megszerezte a pole pozíciót, megelőzve Nigel Mansellt (Williams-Honda), Prostot, Nelson Piquet-t (Williams-Honda), Ayrton Sennát (Lotus-Honda) és Michele Alboretót (Ferrari). Az első rajt után piros zászlóval le kellett inteni a futamot az első kör után, mert Piquet, Senna és Alboreto helyezkedése következtében négyen karamboloztak, eltorlaszolva a pályát a célegyenes végén. A rajtnál Mansell az élre ugrott, és Berger hiába előzte meg közvetlenül a baleseti gócpont előtt, a leintett futam miatt az osztrák manővere olyan volt, mintha meg sem történt volna. A megismételt rajttól ismét Mansell jött el legjobban, mögé Berger, Senna és Piquet sorolt be; Prost visszaesett az 5. helyre. De Berger ezen a napon megállíthatatlannak tűnt: a második kör kezdetén ismét megelőzte a Williams-Hondát és meglépett az üldözők elől. Senna és Piquet a harmadik helyért csatázott, a Williams braziljának a 11. körben sikerült megelőznie a Lotust. Három fordulóval később Mansell motorhiba miatt félreállt, ezzel mindenki előrébb jött egy helyet, Prost ezzel a negyedik helyre került. A McLaren bajnoki címvédője tudta, hogy esélye az előre kerülésre csak a kerékcserék idején lesz, és miután a mezőny a futam közepén átesett a cseréken, Prost a második helyen találta magát, Berger mögött. Piquet mögé Teo Fabi zárkózott fel a Benetton-Ford turbóval, Senna Lotusa ugyanis elektronikai hiba miatt lelassult és visszaesett. Alboreto Ferrarija a 39. körben, váltóhiba miatt megállt. Prost, aki híresen kíméletesen bánt a gumikkal (hasonlóan Jenson Buttonhoz a mai mezőnyből), egyre közelebb került az abroncsait elhasználó osztrák Ferrarijához, igyekezett nyomás alatt tartani Bergert, és ez a taktika bejött. Berger a 68. körben, két fordulóval a leintés előtt megpördült, ezzel utat nyitott a franciának a győzelemhez. Prost 20,5 másodperc előnnyel nyert Berger előtt, megszerezve 28. GP-győzelmét, amivel átvette az örökranglista első helyét Jackie Stewarttól. Amit akkor még senki sem tudhatott, ez volt egyúttal a TAG Porsche turbó utolsó győzelme is a Formula-1-ben. A német-francia erőforrás 68 nagydíjon vett részt a McLaren kasztnijában, ez idő alatt 25 győzelmet, 7 edzéselsőséget és 18 leggyorsabb kört szerzett. A fénykorában, edzésbeállítással 1100 lóerőre képes aggregát minden idők egyik legjobb turbómotorjaként vonult be az F1-es történelembe.
