A szombati két hivatalos szabadedzést követően Arnau-val átbeszéltük a taktikát és az autó beállításait az időmérőre. Az autó egyensúlyán nem sok minden szorult változtatásra, ennek ellenére merész irányba indultunk. Túlkormányzottabb autóval ugyan nehezebb megtalálni az egy, hibátlan gyors kört - ha a szezon elején lettünk volna, talán én sem preferálom ezt az irányt -, de 2 hétvégével a szezon vége előtt ez kifizetődő elgondolásnak tűnt. Ráadásul, ha elered az eső, az elsőkerékhajtású autók ilyenkor fellépő alulkormányzott viselkedését sikerül majd valamelyest kompenzálni. Az egyetlen fennamardó kérdés az maradt, hogy új vagy használt gumikkal vágjunk-e neki a kvalifikáció első pár percének. Végül az időjárás döntött helyettünk, ugyanis a közelgő esőzésre már nemcsak az egyre sötétedő felhőtakaró, hanem a szélvédőn megjelenő első esőcseppek is felhívták mindenki figyelmét. Az első új gumis köröm ugyan nem volt apró hibáktól mentes, de így is elég volt az ideiglenes pole pozíció megszerzéséhez. Az eső abbamaradt, és az időeredmény 3 perccel az első szakasz vége előtt az 5. helyre volt elég. Jött is az utasítás rádión, hogy készüljek egy következő kimenetelre, ugyanis túlságosan szorosak az időeredmények és nehéz eldönteni, hogy az addig elért eredmény elég-e az első tízben való bentmaradáshoz. A pálya háromnegyedénél jött aztán a következő utasítás, jöjjek vissza a boxba, nagy valószínűség szerint javítás nélkül továbbmegyünk a második szakaszba.

Az eső valószínűsége egyre csökkent, így a második szakasz 10 percében már szabadon taktikázhattünk. A két próbálkozás közül az elsőben ismét az 5. helyet sikerült megcsípni, a másodikban pedig egy apró hiba az utolsó szektorban megfosztott a 2. vagy 3. rajthely valamelyikétől. Csalódásra azonban nem volt okom. Marokkó után ismét úgy éreztem, hogy kezemben tartom az esemélyeket, és márkatársaim próbálkozására mindig van válaszom. A páratlan rajthely ráadásul a belső oldalt jelentette a repülőrajt során, így a másnapi első futam kezdő métrerei is kockázatmentesebbnek tűntek a megszokottnál.

A vasárnap reggeli 15 perces "bemelegítés" még teljes egészében száraz körülmények közt zajlott, de pár perccel a leintés után eleredt az eső. A szombati időjárás-előrejelzésnek megfelelően esély sem mutatkozott arra, hogy ezen akármi változzon az elkövetkezendő órákban, így elővettem a 2009-es (szintén esős) versenyfelvételeket és elvonultam a helyemre. Nem sokszor volt eddig alkalmam nedves burkolatú pályán körözni, de szerencsémre 2008-ban, amikor legutoljára itt voltam, szintén szakadt az eső, így azokból a halvány emlékekből csemegézhettem, amíg tanulmányoztam a 2009-es íveket.

A versenyek aztán a várakozásnak megfelelően alakultak. Ugyan reménykedtem benne, hogy az első métereken el tudom kapni a kezdeti tapadáshiánnyal küzdő BMW-ket, de hamarosan rájöttem, hogy aránytalanul nagy kockázatot kellett volna vállalnom az esetleges siker érdekében, így saját tempómat autózva végül az 5. és 8. helyen futottam be.

Nem akarok elégedetlennek tűnni, de az autóban mutatkozó potenciál a szabadedzéseken és az időmérőn többre engedett sejtetni a futamok előtt. Természetesen a csapat és én is örülünk a 14 pontnak, és annak is, hogy én voltam a hétvége legeredményesebb SEAT-os pilótája, de a hőn áhított dobogós helyezés még várat magára. Remélem Makaóban egy kis szerencsével ez a kívánságunk is teljesül.