Utcai forrongások vannak Manamában, veszélyben a Bahreini Nagydíj megrendezése – halljuk tegnap óta a hírekben. Helyi emberjogi aktivisták figyelemfelkeltő akciókkal fenyegetnek az F1-es futam idejére. Az ottani népek barátságosnak tűnnek – de csak elsőre, ahogy azt pár éve magam is megtapasztaltam. Hogy pontosan mi történik most Bahrein fővárosában, Manamában, azt még a nagy hírügynökségek is csak óvatosan találgatják. Helyi emberjogi aktivisták utcára vitték a fiatalságot, hogy több politikai jogot követeljenek ki maguknak. Az uralkodó, Hamad bin-Isza al-Kalifa családja a muszlim vallás kisebbségben levő ágához, a szunnitához tartozik, miközben a népesség túlnyomó része a síita irányzatot követi. Bernie Ecclestone a Daily Telegraphnak adott interjújában aggodalommal beszélt a feszült politikai helyzetről. „Egyértelmű, hogy veszélyes a helyzet. Ha ezek az emberek azt akarják, hogy a világ megtudja, kicsodák ők, nagyon könnyű dolguk lesz. Elég, ha valami zavart okoznak a rajtrácson, máris megkapják a világszintű ismertséget" – mondta a Formula-1 vezére. A két fiatal tüntető rendőrségi lelövése miatt tiltakozó aktivisták vezére, Nabeel Radzsáb nem rejtegette, mire készülnek: „Az biztos, hogy az F1-es futam ezúttal nem fog békésen zajlani. Rengeteg újságíró és néző lesz, és a kormány ugyanolyan hülyén fog reagálni, mint az elmúlt napokban. Annak pedig véres következményei lesznek, amit mindenki látni fog.” Jómagam 2004-ben jártam Bahreinben, a legelső ottani F1-es futamon. Nem múló szuvenírként sikerült hazahoznom egy napszúrást, meg egy rejtélyes, trópusi lázzal járó betegséget, amelyet a gondos whisky-kúra (étkezések előtt és után felhajtottam egy-egy kupicával, ahogy az arab világban jártas barátaim tanácsolták) ellenére sikerült beszednem. Fél évig nem tudtam megszabadulni tőle, de még aggasztóbb volt, hogy a hazai orvosok, specialisták teljesen tanácstalanok voltak a betegségemmel szemben… De most nem ez a lényeg. Inkább egy tipikus példát írnék le a bahreiniek „vendégszeretetéről”. Vendéglátóim – az egyik nagy F1-es csapat akkori főszponzora – a város legjobb hoteljében szállásoltak el, az F1-es edzések után pedig a legjobb éttermekbe vittek vacsorázni. Kalauzunk nyomatékosan felhívta az újságírócsapat figyelmét, hogy lehetőleg maradjunk egy csoportban, és semmi esetre se nézzünk a helyiek szemébe, mert az arrafelé provokációnak számít. Szombat este Manama legjobb olasz éttermében vacsoráztunk, majd az étkezés és egy-két pohár bor után beszálltunk a West McLaren Mercedes emblémáját viselő kisbuszba. Sofőrünk – egy német egyetemista srác – egyszerre indult el az étterem elől egy bahreini úriember BMW-jével, és ahogy itthon szoktuk, egy kis kigyorsítási versenybe kezdett az első piros lámpáig. Mellénk érve a bahreini úr lehúzta az ablakot és mély megvetéssel nézett át ránk „európai csőcselékre”, miközben Allah nevét mormolta. Azt már hallottam, hogy Bahreinben nem szeretik az idegeneket, csak a szaúdi feketemunkásokat tűrik meg maguk között – ők végzik el az „alja munkát” a bahreiniek helyett. Tettlegességre szerencsére nem került sor. A bmw-snek alighanem eszébe jutott Hamad kalifa intelme, amelyben az uralkodó türelemre és toleranciára szólította fel népét az országban vendégeskedő külföldiekkel szemben. „Welcome to Bahrain!” – mondta végül, felhúzta az ablakot és egy kövér gázzal elporzott a kifogástalanul sima, kétszer háromsávos úton. Olyan megvetés, olyan gyűlölet sugárzott a szeméből, amit nem felejtek el soha.
Bármi is lesz a mostani zavargások vége, bármennyi előzést is hoz a Bahreini GP, talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy nem kell olyan országba vinni a Formula-1-et, ahol nem szeretik az idegeneket.
