Van az a pillanat, amikor gondolsz magadban egy rosszat, de nem mondod ki, mert még valóra is válhat. Ma volt egy gondolatom, valami kapcsán, de nem is volt komoly a dolog, valamire replikázni akartam viccesen, csak gondoltam, hülyén hangzik és minek kísértsük a sorsot.
Aztán hazafelé menet, Vásárhely egyik forgalmas útján vezettem, és arra lettünk figyelmesek, hogy a túloldalon elég nagy porfelhő van, és egy autó kissé áttér a mi oldalunkra. Na, gondoltam megint egy sietős emberke, aki nem tudott várni, hogy valaki beforduljon és szélesített. Aztán feltűnt, hogy az autó túl sokáig és furán jön velünk szembe. Már kezdtem felkészülni, hogy mit fogok tenni, ha ez a valaki épp rosszul van, vagy az autója nem akar jól viselkedni, és tovább jön felénk.
Az autó jött és jött, de ezzel együtt ment lejjebb és lejjebb. Elgondolkodtam, hogy talán egy vagány, aki így parkol le, de az autó csak furán jött egész nagy sebességgel, majd végül is félig eltalálta a villanyoszlopot és berongyolt a házakhoz.
Bassza meg, gondoltam ennek fele sem tréfa, miközben rántottam le magamról a biztonsági övet, előkaptam a telefonom és sietve mondogattam magamban, amit Rakonczai László barátom tanított nekem fiatalabb koromban.
„MeTűR, ezt a szót tanuld meg és nem lesz gondod a számokkal, ha bajban vagy” – vagyis Mentők, Tűzoltók, Rendőrség, tehát – 104, 105, 107. „MeTűR, MeTűR, MeTűR, bassza meg, melyik is kell nekem, ja, a „Me”, akkor az első szám, vagyis a 104. Miközben siettem az autóhoz, csörögtem és kihívtam a mentőket. Mielőtt odaértem, mondtam Mariannának, hogy maradjon itt, nem biztos, hogy akarja látni a sérültet. Odaértem, benéztem és egy bácsi ült benne. Legalább 70 éves volt. Nyugodtnak tűnt, sehol egy karcolás, de láttam, hogy nem tud semmiről. Légzsákok nyitva, csak úgy ült, mint aki épp nyugodtan vár valakire, vagy valamire. Bár az ajtók nem nyíltak, az autó orra teljesen összetört, a féltengely kirepült, a bácsi rendben volt, csak épp nem nagyon tudott semmiről. Próbáltam kérdezgetni, de látszott a zavarodottság rajta. Még az autót is indítgatta. Ebédet hozhatott épp, mert mellette igazgatta az ebédhordót.
Aztán kijött a mentő, beszélgettek vele, de mire a tűzoltók megérkeztek, hogy kivágják az autóból, mi már eljöttünk.
Tanulság? Mindenki vonja le maga. Még fiatalabban is lehet egészségügyi probléma vezetés közben, de így ennyi idősen vezetni, igazi orosz rulett. A baj csak az, hogy a pisztolyt nem csak saját magára irányítja az ember… Ha pár másodperccel hamarabb indulunk, akkor komoly galibába kerültünk volna mi is.
