Életem legszebb Forma–1-es/tévés emléke marad az az interjú, amit Ayrton Sennával készíthettem 1993-ban, a Gundel étterem különtermében a Magyar Televíziónak.. 100%-ig Agnes Carliernek, a Marlboro akkori PR-főnökének köszönhetem. Ott készültek azok a felvételek is, amiket fiam, Nicholas készített Ayrtonról és barátnőjéről, a magyar származású Adriane Galisteu-ról. És két héttel később, a Belga Nagydíjon, Spában mentem oda Ayrtonhoz, hogy dedikálja nekem azt a fényképet, ami azóta is az iróasztalom felett áll. Rém boldog vagyok, hogyha nem is lesz moziban, legalább DVD-n majd kapható lesz a Senna-film. Nehéz szavakban kifejezni, hogy mi volt meg benne, ami nincs a többiekben. Egy példával szeretném illusztrálni. A francia teniszt közvetítettük Gyulai Istvánnal, amikor két játszma között megjelent egy fiatalember a lépcső tetején - egy pulóverben és nadrágban, mindenféle hirdetés nélkül, mondhatnám civilben. 15 ezer francia tenisz (!) szurkoló ismerte fel egy pillanat alatt, és Senna, Senna kiáltással és tapssal köszöntöttek. Ilyen különös ember volt, aki megragadta az emberek fantáziáját a világ négy sarkában. Köszönet a videó felfedezőjének, Derczó Péternek