Valentino Rossi 1979-ben látta meg a napvilágot a Rómától körülbelül háromszáz kilométerre fekvő Urbinóban, ahol évtizedekkel később - a világbajnok tiszteletére - az ötven kilométer per órás sebességkorlátozás helyett, negyvenhatos haladási limitet léptettek életbe. Az ifjú Valentino igen hamar beleszeretett a motorsportok világába, köszönhetően a háromszoros futamgyőztesnek, Graziano Rossinak, akitől a hullámos fürtökön kívül „némi tehetséget" és egy kultikussá váló rajtszámot is örökölt. A kis negyvenhatost (a papa nem mindennapi foglalkozásának ellenére) először egy házilag barkácsolt gokartra ragaszthatták fel, lévén Rossi első nagy szerelme az autóversenyzés volt, amit pár évvel később pénzhiány miatt feladni kényszerült, ám a száguldozásról ekkor már senki sem bírta leszoktatni, így a sokkal olcsóbb motorversenyzés felé vette az irányt. Első sikereit 1992-ben érte el a regionális minimotoros bajnokságban, ahonnan az Olasz Sport Production Championship-be igazolt, amit egy esztendőnyi gyakorlás után 1994-ben ellenmondást nem tűrően megnyert. A kezdeti sikerek után ismerkedett meg a 125-ösök világával, először Itália nemzeti szériájában (itt 1995-ben emelhette magasba a legfényesebb trófeát) majd az Európa Bajnokságban, ahol a bajnoki pontverseny harmadik helyén zárt. Ez az eredmény nyitotta meg előtte a világbajnokság kapuit, ahol értelemszerűen 1996-ban mutatkozott be, egy Aprilia nyergében, Malajzia egykori Nagydíjhelyszínén, a Shah Alamon. A döcögős kezdés után (a legenda szerint élete első nyolcad literes edzésének első méterein elesett) Csehországban már versenyt nyert, és először bolondozhatott (akkor egy guminő „segítségével") a szurkolók legnagyobb meglepetésére. 1997-ben tizenegy futamgyőzelmet szerzett, és a sors furcsa fintoraként pont a brnói aszfaltcsíkon hódította el első gyorsasági motoros világbajnoki trófeáját. Innen egyenes út vezetett a 250-es géposztályba, ahol első nekifutásra öt győzelmet (ebből négyet zsinórban) zsákolt, azonban a bajnokságot csak a második helyen zárta. A Honda királykategóriás alakulata már ekkor ajánlatokkal bombázta „Rossifumit" (akkori beceneve, a nagy példakép Norifumi "Norick" Abe tiszteletére), a különc világelső azonban az első kétszázötvenes világbajnoki cím elhódításáig hallani sem akart az akkor még ötszázas géposztályról. Ennek a felfogásnak köszönhetően, csak az Úr kettőezredik évében (az 1999-es megdicsőülés után) mutatkozott be az elit versenysorozatban, a Nastro Azzurro Honda színeiben. A Rossitól már megszokott lassúcska kezdést (két egymást követő kiesést) követően „miszter negyvenhat" dobogóra állhatott a Spanyol Nagydíjon, Doningtonban pedig a későbbi világbajnokot Kenny Roberts Juniort háromtizeddel megelőzve bezsebelhette élete első királykategóriás aranyserlegét. Egy esztendővel később, az utolsó 500-as világbajnokságon, tizenegy elsőséget és háromszázhuszonöt pontot szerezve az ausztrál tengerparton (Phillip Island legendás versenycsíkján) pályafutása során először a legnagyobbak között is királlyá koronázták. Valentino Rossi a következő esztendőkben jelenséggé vált, ellentmondást nem tűrő vezetési stílusával, közvetlen, a legtöbbször vidám (sokak szerint megnyerő) személyiségével rajongók millióit hódította el, miközben zsinórban öt világbajnoki trófeát vihetett haza. 2003-ban (sikersorozata kellős közepén) az év egyik legnagyobb meglepetését okozva bejelentette, hogy szerződést bont a Hondával, és a mezőny közepén kullogó Yamahához igazol. A hangvillásokkal történő szakítás hátterében - a világbajnok elmondása szerint - a japánok „fafejűsége" áll, azaz - szintén a Doktor szavaival élve - a nagyvállalati felfogás mely szerint az Ő versenygépeikkel minden egyes versenyző sikeres lehet, így a kupákat sem az olasz fenomén, hanem a mérnöki gárda hódította el. 2004-ben, illetve 2005-ben részben a Yamaha újdonsült versenyzőjének, részben a gyorsasági motoros világbajnokság legendás gárdájának az állítása nyert tanúbizonyságot, lévén Rossi mindkét alkalommal bajnokká vált, mégpedig a Honda aktuális menőjével vívott ádáz küzdelem után. 2006-ban (az utolsó ezer köbcentis versenyévadban) hosszú idő után először Vale (ahogy barátai, és szurkolói becézik) legyőzőre talált, az amerikai ifjú reménységének Nicky Haydennek a személyében, aki kihasználta a Yamahás valenciai hibáját, és huszonöt esztendősen elcsaklizta a trófeát rutinosabb vetélytársa elől. 2007-ben a Ducati bivalyerős GP07-esén ülő Casey Stoner tanította móresre az akkor már Doktornak nevezett motorost. Hősünk csak 2008-ban (pólóján egy „elnézést a késért" felirattal) tudta visszaszerezni a hőn áhított koronát, amit 2009-ben Jorge Lorenzo támadásait visszaverve első többéves nyeretlenségből visszatérő „duplázóként" tudott a fején tartani. 2010-ben sokak szerint csak olaszországi lábtörése miatt (ami pályafutása során először tartotta távol egy világbajnoki megmérettetéstől) nem bírta felvenni a versenyt csapattársával, akivel az esztendő végén azért több emlékezetes csatát (gondoljunk csak a Japán avagy a Maláj Nagydíjra) is vívott. A 2010-es szezon azonban a sérülés és a visszatérés ellenére sem a pályán mutatott manőverekről, hanem egy a Csehországban aláírt versenyzői szerződésről szólt, ami hosszú – hossz találgatások után a Ducati alakulatához láncolta hősünket. A várva – várt Rossi – Ducati páros azonban (legalábbis az első közös évben) nem váltotta be a nagyratörő reményeket, igaz a szezon végén (és az esélyeket kiegyenlítő esős pályán zajló futamokon) több biztató eredmény is született, illetve születhetett volna az utolsó harmadra jellemző versenybalesetek nélkül. 2012-ben természetesen Rossi, és a Ducati is vissza szeretne térni a sikerek útjára, és az első malajziai tesztek után erre a legtöbb szakember jóval több esélyt lát, mint a tavalyi esztendőben, igaz a Doktor egyelőre csak egy „dobogós helyek megszerzésére alkalmas” gépként jellemezte a GP12-es, igaz elmondása szerint már ez is hatalmas eredmény egy ilyen ifjú (a vörösök egy teljesen új motorra álltak elő, ellenben a legnagyobb riválisokkal) masinától. És, ha már az ifjúságnál tartunk, akkor meg kell jegyeznünk, hogy a világbajnokság „örökifjú” csillaga a mai napon ünnepelte harmincharmadik születésnapját, melynek alkalmából több mint félmillió üdvözletet kapott hivatalos Twitter oldalán (ValeYellow46), ami még őt is meglepte.