1990-et írtunk akkor, amikor a tapasztalt aszfaltbetyárok mellett egy ifjú titán is elindult a százhuszonötösök Japán Nagydíján, ahol első nekifutásra a pontszerzők között (egészen pontosan hatodikként) látta meg a kockás lobogót. Az akkor tizenhét esztendős versenyzőt Loris Capirossinak hívták, aki pár hónappal később már a világbajnoki cím megszerzéséért harcolt, sőt a holland Hans Spaant legyőzve el is hódította azt. És, ha ez még nem lett volna elég, a Honda aranyifjonca egy esztendővel később hatalmas csatát vívott az azóta csapatvezetővé váló Fausto Gresinivel, aki legjobb akarta ellenére sem tudta megállítani az azóta Capirexnek becézett motorost. Loris két fantasztikus esztendő után követte a legnagyobbak példáját, azaz fellépett a világbajnokság középkategóriájába (akkor még kétszázötven) ahol a szurkolók legnagyobb bánatára megszakadt a fent említett sikersorozat, igaz főszereplőnk folyamatosan a pontszerző helyek közelében hadakozott. A nehézkes kezdés után Capirossi 1993-ban minden idők egyik legemlékezetesebb szezonjának főszereplőjévé vált, hiszen máig emlékezetes küzdelmet vívott Max Biaggival, Tetsuya Haradával, és Loris Reggianival, természetesen az aranyserleg elhódításáért, amiről ekkor, és a Biaggi korszak kezdetén (1994-ben) is lecsúszott. Mindennek ellenére munkaadója, azaz a Honda 1995-ben (két középkategóriás érem után) felvitte az akkori királykategóriába, ahol bemutatkozó esztendejének végén már a dobogós helyezésekért küzdött, sőt a szezonzáró Európai Nagydíjon fel is állhatott az emelvény harmadik fokára. 1996-ban a korábbi sikerek ellenére Capirex szakított a Hondával, és egy Yamaha nyergében vágott neki a szezonnak, melynek utolsó versenyén bezsákolta első királykategóriás futamgyőzelmét. A következő versenyévadban (jobb ajánlat híján) visszatért a középkategóriába, ahol egy meglehetősen döcögős évad után 1998-ban egy Aprilia segítségével bezsebelte harmadik világbajnoki címét, amit a legtöbb szakértő szerint 1999-ben is elhódíthatott volna, ám feltűnt a színen egy Valentino Rossi nevű ifjonc, aki a legtöbb öregfiút megviccelve elsőként zárta az összesítést. 2000-ben a fent említett „Rossifumival” együtt lépett fel (tért vissza) a legnagyobbak közé, ahol később örök barátságot kötött egykori riválisával, aki a következő évek egyeduralkodójává vált, ám a „bajnokságok történetének egyik legszebb fényezésű versenygépével” (West Honda) az akkor még loboncos hajáról híres Capirex is több nagyszerű eredményt szerzett. Capirossit a fiatalabb szurkolók többsége a Ducati gyári alakulatával azonosítja, ahol a vörösök visszatérésekor (2003-ban) máris futamgyőzelemmel, és dobogós helyezésekkel hálálta meg a belé vetett bizalmat. A technikai hibákkal, és a vörös paripa betörésével eltelt esztendők után, 2006-ban a szakértők véleménye szerint neki kellett volna megszereznie a világbajnoki címet, ám a Katalán Nagydíj rajtjánál elszenvedett balesetnek köszönhetően teljesítménye heteken keresztül elmaradt az addigi és a későbbi szinttől, hátránya pedig egyre nehezebben ledolgozhatóvá vált a későbbi világelsővel, Nicky Haydennel szemben. A következő szezonban, bár újabb győzelemmel gazdagodott már csak asszisztálni tudott a hatalmas előnnyel világelsővé váló Casey Stoner mellett. 2008-ban „levezetésként” a Suzukihoz igazolt, ahol három éven keresztül próbálta felvillantani a királykékek egyre halványuló csillagát. Idén, mint utólag kiderült utolsó szezonjában visszatért korábbi sikerei színhelyére, ám a vörösök egyik legeredménytelenebb esztendejében ő sem tudott maradandót alkotni, így a San – Marinói Nagydíjon bejelentette, hogy visszavonul a motorversenyzéstől. Valenciában Marco Simoncelli tragikus balesetének visszhangjai miatt búcsúja háttérbe szorult, a kilencedik hely megszerzése után mégis neki tapsolt a közönség, miközben csapata „viszlát, bajnok” feliratú pólóval fogadta a depóban. Egy biztos, Capirex visszavonulásával a motorversenyzés egyik korszakos alakja vett búcsút tőlünk, aki 328 nagydíjrészvételével (ami az eddig megrendezett futamok több, mint 40 százalékának fele meg) minden valószínűség szerint megdönthetetlen rekordot állított fel. Loris Capirossi: „Mit mondhatnék még? Most már tényleg a történet végére értem. Nehéz versenyünk volt az eső miatt, és az utolsó körökben nem tudtam megfelelő tempót diktálni, mert nem akartam veszélybe sodorni a célba érést. Marco Simoncelli emléke miatt mindenképpen a pontszerzők között akartam befejezni pályafutásomat, így, mint mondtam, nem kockáztattam. Ahogyan eddig minden versenyen, úgy itt is mindent beleadtam. Most ódákat zenghetnék, de csak köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik támogattak, és akik közel állnak hozzám. Furcsa ezt kimondani, de ezennel visszavonultam.”

Loris Capirossi pályafutása a számok tükrében: