Ahogyan azt tegnap már említettük kedves olvasóknak, 2012-ben igyekszünk minél több magyar motorversenyző pályafutását figyelemmel követni, mind a hazai, mind a nemzetközi porondon. Első körben (egy saját készítésű interjú segítségével) az egyik legtehetségesebb aszfaltbetyárral ismerkedhetünk meg, aki ebben az esztendőben elsősorban az Alpok – Aldria Bajnoksára koncentrál majd, de megpróbálja felvenni a versenyt Európa legjobbjaival is, sőt hosszútávú tervei között a gyorsasági motoros világbajnokság is szerepel. Ehhez azonban, ahogyan azt ő is megfogalmazta rengeteg tanulásra, és versenytapasztalatra, valamint erős anyagi háttérre lesz szüksége, ám eddigi eredményei alapján csak azért kell szurkolnunk, hogy az utóbbi meglegyen, hiszen a 2009-ben kezdő Gyutai Adrián már első megmérettetését követően is a pódiumon ünnepelhetett elindulva ezzel édesapja nyomdokain, aki az 1990-es években versenyzett a százhuszonötösök mezőnyében és a superbike hétszázötvenes kategóriájában. Fia, ahogyan azt már említettük 2012-ben az Alpok – Adrián alkotna maradandót, mégpedig az Adrenalin H-Moto Team színeiben. Mivel édesapád is motorversenyző volt, nem nehéz kitalálni, hogy honnan jött a sport szeretete, de mesélnél egy kicsit a kezdetekről? Mikor és hogyan csapott meg a benzingőz?
Adrián: Négy éves lehettem, amikor apukám épített nekem egy kismotort, de abban az időben ő még aktívan versenyzett, így engem is magával vitt pár futamra, szóval a pálya mellett csaphatott meg a benzingőz.
És, már akkor eldöntötted, hogy te is versenyezni akarsz?
Adrián: Igen! Először motorversenyző szerettem volna lenni, utána pedig autóversenyző, mert édesapám 1995-től autókrosszban indult, hiszen akkor már befejezte a motorozást, úgyhogy egy ideig én is az autóversenyzésről álmodoztam, végül mégis visszatértem az első változathoz.
Akárcsak egy bizonyos Valentino Rossi, és legvégül te is a kétkerekűeknél kötöttél ki! Miért döntöttél a motorok mellett?
Adrián:Az autóversenyzésre sajnos sokkal kevesebb lehetőség nyílik, nehezebb is elkezdeni, és több pénz kell is hozzá, az igazi ok pedig az, hogy a szívem mélyén mindig is motorozni akartam, egyszerűen ez az életem. Tizennégy évesen pedig megszereztem a jogosítványomat, és onnantól kezdve nagyon sokat motoroztam, a többi pedig magától jött.
Emlékszel még az első versenyedre? Vagy arra, hogyan kerültél be a "nagyok" közé? Adrián: Édesapámmal nagyon sokat jártunk fel a Hungaroringre, Alpok - Adria és EB futamokra, és olyankor a pálya szélén álmodoztam, hogy egyszer majd én is ott megyek. Emellett sokat jártam gyakorolni Kecskemétre és Kakucsra, 2008 végén pedig eldöntöttük, hogy a következő évben indulunk a magyar bajnokság 125SP kategóriájában, és az Aprilia Kupában, így az első verseny 2009 áprilisában volt esedékes, természetesen a Hungaroringen, ahol az Aprilia Kupában rögtön dobogóra is állhattam. Természetesen édesapám sem hagyta ott a versenypályákat, hiszen mióta versenyzem, azóta szerelőként segíti a pályafutásomat, Győrfi Zoltánnal, Alen apukájával együtt.
Ennél jobb kezdésről nem is álmodhattál volna, mesélsz egy kicsit a folytatásról?
Adrián: Az első verseny nagyon emlékezetes volt, mert harcban voltam a második helyért, de az utolsó előtti körben leesett a váltókarom, így egy fokozatban kellett végigmennem, de sikerült megszereznem a harmadik pozíciót. Ebben az évben öt bajnoki, és öt Apriliás futamot rendeztek, a bajnokságban sikerült másodinak lenni, sőt az Aprilia Kupában is, ahol az utolsó három futamot megnyertem, és kezdő évemben minden futamon dobogón végeztem. 2010-ben az Alpok - Adria Bajnokságon indultam, ahol kilenc megmérettetést követően harmadik lettem, emellett az országos bajnokság öt versenyéből négyet nyertem, így év végén a bajnoki címet is megszereztem.
Mesélsz egy kicsit a 2011-es esztendődről is?
Adrián: 2010 végén eldöntöttük, hogy új kategóriában indulunk, mégpedig a 125GP-ben, ami sokkal komolyabb és nehezebb, mint a 125SP, például a világbajnokságon is ezek a gépek szaladgálnak. Ekkor keresett meg Kelemen Krisztián, az Adrenalin H-Moto Team menedzsere, aki szerette volna, ha náluk versenyzem, Győrfi Alen és Nagy Győző csapattársaként. Ezután az új motor megvásárlása és felkészítése következett, januárban pedig elkezdtük a fizikai felkészülést, majd márciustól a motoros edzések is elkezdődtek. Az első verseny a Hungaroringen volt, ahol a harmadik helyről sajnos elestem, mivel korábban nagyon keveset mentem a motorral, ezért nem is ismertem azt, viszont a pályaismeret segített és jó időket tudtam motorozni, de elkapkodtam, és a kavicságyban fejeztem be. Később egyre jobban összeszoktam a motorral valamint a csapattal, és egyre jobb eredményeket sikerült elérnünk, kilenc futamból hétszer az első tízben végeztem, ebből háromszor a pódiumon. Sajnos egyszer a Hungaroringen, egyszer pedig Lengyelországban dobogós helyet dobtam el, de az Alpok – Adrián sikerült megszereznünk az ötödik helyet, sőt lehetőséget kaptam az Európa Bajnoki döntőn való indulásra. Ez Albacetben volt, Spanyolországban, ahol a huszonhatodik helyen végeztem Európa legjobb csapatai és versenyzői között, és úgy gondolom, hogy egy tanulóévben ez az eredmény nem is annyira rossz. Idén meg szeretném nyerni az Alpok – Adriát, és az Európa Bajnokság legjobb tíz versenyzője között szeretnék végezni.
Egy pillanat, amire legszívesebben emlékszel az elmúlt négy évből? Adrián: Amikor 2010-ben Poznanban megnyertem életem első nemzetközi versenyét, nagyon jó érzés volt győztesként áthaladni a célvonalon. És egy, amit végleg elfelejtenél? Adrián: Olyan nincs, a versenyzés minden percét élvezem.
Tudom sokan megkérdezték már, de ebben a műfajban nem mehetünk el egy ilyen kérdés mellett, a motorosok félnek a pályán? Vagy esetleg valami mástól? A világbajnokság nagymenőinek a fele például retteg a pókoktól…
Adrián: Szerintem minden versenyző fél valamitől, én például attól, hogy csalódást okozok a csapatnak és azoknak, akik szurkolnak nekem. Esésnél igazából attól félek, hogy nem tudom folytatni az edzést vagy futamot. És igen, én sem szeretem a pókokat…
Kedvenc versenypályád, azok közül, melyeken eddig mentél? És, hol szeretnél mindenképpen körözgetni?
Adrián: Természetesen a Hungaroring, és kedvelem még Grobnikot, Horvátországban, de igazából minden pályát szeretek, hiszen nincs két egyforma, és mindegyikben van valami különleges, amit kedvelek. Az álmom az Assen, Hollandiában!
Van esetleg példaképed, egy kedvenc motoros? Adrián: Valentino Rossi, azt hiszem, nem nagyon kell magyaráznom, hogy miért. Egyszerűen ő a legjobb! És, egy kedvenc motormárka? Adrián: Aprilia és Honda, nem tudok dönteni.
Ha kifognád a mesékből ismert aranyhalat, és az bármelyik korszak, bármelyik mezőnyébe elvinne, melyiket választanád? Kik ellen mennél legszívesebben?
Adrián: Igazából most szeretnék a világbajnokság mezőnyben lenni, de ha mindenképpen választanom kell, akkor Rainey és Schwantz ideje, ellenük szívesen versenyeznék.
Végül mit szeretnél elérni a jövőben, és mit látsz elérhetőnek 2012-ben, 2013-ban?
Adrián: 2012-ben is az Adrenalin H-Moto Team színeiben állok rajthoz, ami idén négyfőssé alakult, a visszatérő Kis Vikivel. Természetesen az Alpok - Adria a legfontosabb, ahol az első hely a cél, de az Európa Bajnokságon is szeretnék egy jó eredményt elérni, végül pedig minél előbb be szeretnék kerülni a világbajnokság mezőnyébe, és ott bizonyítani. Erre akár 2013-ban is sor kerülhet, de ahhoz stabil anyagi háttérre, rengeteg edzésre, és még annál is több tanulásra, rutinra van szükségem.
Levezetőkör: üzensz valamit az olvasóknak?
Adrián: Köszönettel tartozom mindenkinek, aki szurkol nekem és remélem, hogy minél több olvasó kilátogat a hazai, de akár a külföldi versenyekre is, mert szerintem nagyon fontos, hogy minél többen megismerjék, megszeressék ezt a sportot, és erősítsék a motoros társadalmat.
