A gyorsasági motoros világbajnokság nagymenői tartották szavukat, azaz remek versenyekkel vettek búcsút az előző futamon tragikus körülmények között eltávozó Marco Simoncellitől, kinek emléke előtt egy könnyfakasztó ceremóniával tisztelegtek az egykori riválisok, akik kivétel nélkül (azaz minden kategóriából) motorra pattantak, és az 1993-as világbajnok, Kevin Schwantz vezetésével megkerülték a valenciai aszfaltcsíkot. A megható pillanatok után újabb érzelmes búcsúra került sor, a százhuszonötösök ugyanis nekivágtak az 1949 óta működő széria utolsó megmérettetésének, ahol minden tekintet Nicolas Terolra és Johann Zarcora szegeződött. A világbajnoki címért folyó küzdelem azonban csak pár pillanatig tartott, lévén a francia klasszis elveszítette uralmát versenygépe felett, majd a kavicságyban végleg búcsút intett az aranyserlegnek. Az immáron világbajnokként motorozó Terol riválisa kiesését követően ismét begyújtotta a rakétákat, és a hatodik helyről pár gyönyörű előzéssel a mezőny élére vágott. Az addig vezető Maverick Vinales, valamint a csapattárs szerepét betöltő Hector Faubel azonban hamar visszavágott a friss győztesnek, aki az utolsó körökben is csak márkatársát bírta legyűrni, így a negyedik diadalát (és Cortese kiesésével a bajnoki bronzot) bezsebelő Vinales mögött, másodikként ünnepelhetett. A mezőnyhöz csak az utolsó pillanatokban csatlakozó Sebestyén Péter rengeteget javított rajpozícióján (a huszonnyolcadikról indulva, tizennyolcadikként zárt) a pontszerzésről viszont így is lecsúszott. A Moto2-esek között már a tegnapi napon is csodálatos képeknek lehettünk szemtanúi, ugyanis Marco Simoncelli csapattársai, azaz Michele Pirro, valamint Yuki Takahasi szerezték meg az első, és a második rajtpozíciót. A sors furcsa fintoraként a hatszázasok mezőnyének idén bemutatkozó Pirro a versenyen sem talált legyőzőre, pedig a váltakozó körülmények között több világklasszis is hibázott, gondoljunk csak a friss világbajnokra, Stefan Bradlre, avagy a fent említett többszörös futamgyőztes Takahashira, aki ezúttal is az első helyen állt, amikor elveszítette uralmát a Simoncelli arcképével díszített versenymasina felett. A dobogón könnyeivel küzdő (és a csapatfőnököt zokogásra kényszerítő) Pirrót az egész esztendőben csak szenvedő Mika Kallio, és a dobogós helyezés megszerzését azonnali hajnyírással ünneplő Dominique Aegerter kísérhette el az eredményhirdetés helyszínére, ahová a ceremónia után a futamon eleső Bradl is ellátogathatott. A németek klasszisa egy óriási zászlóra írt üzenetet is magával vitt a pódiumra, ahol mindenkivel közölte, hogy ezt a címet Marco Simoncellinek ajánlja. A futam harmadik harmadában egyébként hatalmas küzdelem alakult ki a bajnokság harmadik helyéért küzdő Andrea Iannone, valamint Alex de Angelis között, kik öt – hat társukkal együtt fantasztikus perceket szereztek a nézőknek, akik végül Iannonét köszönthették bajnoki dobogósként. Természetesen a legnagyobbak megmérettetését megelőzően is az időjósoké volt a főszerep, akik csak az utolsó körökre „mondtak” néminemű csapadékot, így minden aszfaltbetyár száraz pályás gumiabroncsokkal vágott neki az esztendő, és a nyolcszázas éra utolsó futamának. A start pillanatában egy hatalmas baleset borzolta a kedélyeket, melynek következtében pont a meglepetésembereknek tartott motorosok kerültek a kavicságyba, név szerint a dominót elindító Alvaro Bautista, a maihoz hasonló körülmények között remeklő Valentino Rossi, a szintén esőre vágyó Nicky Hayden valamint a szárazon is elképesztően gyors Randy de Puniet. A „sötét lovak” kiesését követően Dani Pedrosa, Andrea Dovizioso, és az őket húsz körig követő Ben Spies került a kamerák kereszttüzébe, aki a bevezetőben említett csapadék megérkezésekor mindkét Hondást legyorsulta, sőt az akkor már tíz másodperccel vezető Casey Stonert is utolérte. Kettejük csatája akkor nemesedett klasszikussá, amikor az ausztrál világbajnok elkövette idei második hibáját, azaz lecsúszott az ideális ívről, átadva helyét amerikai riválisának, aki csak az utolsó pillanatban veszítette el azt, köszönhetően a célegyenesben előző, és tizenöt ezreddel diadalmaskodó Stonernek. A dobogó harmadik fokára a bajnoki bronzot begyűjtő Dovizioso állhatott fel, az idei legjobb eredményét elérő Cal Crutchlow-t leelőzve, aki Karel Abraham hibája után az év újoncának járó különdíjat is bezsebelhette. A motorversenyzéstől huszonkét esztendő után visszavonuló Loris Capirossi egy kilencedik hellyel vett búcsút az őt éltető közönségtől.